A legutóbbi Professzori Tea házigazdái Dr. Gál János, a SE Aneszteziológiai Klinika igazgatója és Dr. Merkely Béla, a a Városmajori Klinika igazgatója voltak, akik korábbi pácienseiket, a nemzet színészeit, Törőcsik Marit és Tordy Gézát látták vendégül az est során. A téma a művészet és gyógyítás ereje volt, melynek kapcsán a neves vendégek saját tapasztalataikat is megosztották az egybegyűltekkel.
Törőcsik Mari és Tordy Géza életútjáról mesélt. A vidám hangulatú beszélgetés során nevesebb szerepeikről is szó esett, valamint részleteket is megtekinthettek a jelenlevők a jól ismert filmekből, melyekben játszottak a nemzet színészei.

K.I.

R. Törley Mária szobrászművész volt a legutóbbi Semmelweis Szalon kiállító vendége, akivel P. Szabó Ernő művészettörténész beszélgetett.
A rendezvényen Dr. Tulassay Tivadar rektor köszöntötte a megjelenteket. Beszédében Jézus keresztre feszítésének bibliai példájával jutott el a következtetésre, hogy a világot nem az erkölcs, hanem a profit irányítja. „Mégis történhetett valami, hiszen asszonyok indultak el a sírhoz. Irracionális. Menet közben ők is tanakodtak, ki fogja elhengeríteni a követ. Mégis mentek, mert tudták, hogy dolguk van. Az asszonyok a kifinomult érzékenységükkel, a racionalitáson túlra igyekeztek. Csak hogy a dolgukat tegyék? Vagy hittek az igazságban?” – vetette fel a rektor. Thomas Moore angol-ír költő szerint ugyanis „az igazság akkor is igazság, és akkor is az marad, ha egy ember képviseli. És akkor is az marad, ha senki sem képviseli.” Törley Mária, a törékeny asszony, a modern Mária, akiből tiszta, őszinte szeretet sugárzik – fogalmazott a rektor.

A kiállításon a magyar történelem és irodalom nagy alakjainak, képviselőinek portréival találkozhatunk. Zenei ihletettségű és állatokat mintázó munkáiból sem hiányzik a humor, mert a kortárs művészetnek – sajnos – egyre ritkább velejárója. R. Törley Mária 1977-81 között Somogyi József növendékeként elvégezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. Kései indulása ellenére (27 évesen kezdett alkotni) igen termékeny szobrászművész, számos köztéri szobrát állították fel országszerte. Művészete a tér és az ember viszonylatát kutatja, de kimeríthetetlen témája az emberi arc, alak is. Sorozatokban, variációkban gondolkodik, ezek a plasztikai nyelv új fordulatait teremtik meg.

„Megrendít a szenvedés, de nem csak azt akarom megmutatni, hanem a szépséget, az örömöket, és mindenekfölött az embert. Sok portrét mintáztam, és még biztosan sokat fogok készíteni. Míg ember él a Földön, ez a műfaj nem lehet időszerűtlen, hiszen minden ember külön univerzum. Nincs izgalmasabb, mint ebbe behatolni, és ebből valamit megmutatni. Akár zenei, akár biblikus, szent, vagy profán témán dolgozom, az embert keresem.” – vallja R. Törley Mária.
Az esten közreműködött Kertesi Ingrid lírai szoprán, Liszt-díjas Érdemes Művész és tanítványa Scher Lívia, a Pécsi Tudományegyetem opera szakos hallgatója, valamint Varga Fruzsina fuvolaművész.

K. I.

A legutóbbi Professzori Tea rendhagyóra sikerült. Ezúttal a hagyományos kínai orvoslás szerinti prevenció volt terítéken, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. Az est vendége Dr. Chen Zhen volt, aki előadással egybekötött kóstolást tartott.
Dr. Szél Ágoston rektorhelyettes Lao-Ce az Út és erény könyve című művéből (Tao Te King, Szabó Lőrinc fordításában) idézve köszöntötte az egybegyűlteket. „A bölcs sürgés nélkül működik. Szó nélkül tanít. Nézi az áramlást, és hagyja, nem erőlködik. Alkot, de művét nem birtokolja. Cselekszik, de nem ragaszkodik. Beteljesült művét nem félti. És mert magának nem őrzi, el sem veszíti.” Ennél még találóbbnak véli a prevencióhoz, a test és lélek egészségéhez a következő gondolatokat: „Aki teste, lelke egységét megőrzi, azt a kétség nem bontja meg. Aki természetét szelíddé simítja, egyszerű, mint az újszülött gyermek. Aki látását megtisztítja, elkerüli a tévedéseket. E tudásból kibontakozik a sürgés nélküli cselekedet. Megszülni és felnevelni, létrehozni és nem kívánni, megalkotni és nem birtokolni, hatalmaskodás nélkül vezetni, ezt kell a legnagyobb jónak nevezni” – fogalmazott.

A hagyományos kínai orvoslás (TCM) igazi filozófia, melyhez tökéletesen passzolnak – Dr. Chen véleménye szerint – a rektorhelyettes által idézett sorok. A hagyományos kínai orvoslás rendszere századok óta létezik és saját specifikus termékekkel rendelkezik.
A professzor úgy véli a környezetünkkel való harmonia a legfontosabb. Felhívta a figyelmet arra, hogy a négy évszakhoz hasonlóan négy csi van, és az év napjainak megfeleltethető 365 akupunktúrás pont az emberi testen. A világ és az ember egységes egész. A négy évszaknak körforgásának, a természet változásának megfelelően kell folyton változtatnunk életmódunkat és étkezésünket is. Az ember a természet része, alkalmazkodnia kell a természet törvényeihez. Szerveink biológiai aktivitása szorosan összekapcsolódik a nap 12 órás ciklusával.

Tavasszal például ajánlott csípős ételeket és sok gyümölcsöt, hagymát, fokhagymát fogyasztani. Továbbá zöld színű zöldségeket, amelyek segítenek a méregtelenítésben. Ha minden nap jó, minden év jó. Ha minden év jó, az egész élet jó – vallja Dr. Chen, és osztotta meg apró praktikáit a jelenlevőkkel a jó napok érdekében.
Az est házigazdája Dr. Mészáros Judit, az SE ETK dékánja volt. Hárfán közreműködött Németh Orsolya.

K. I.

A Semmelweis Szalon ezúttal Névai András fotóművész kiállításának ad helyet.
Dr. Tulassay Tivadar rektor köszöntő beszédében az eredetet, ebben az esetben a művészet kezdetét kereste. Felvetette azt a kérdéskört, amit ez idáig nem sikerült megválaszolni senkinek, tekintve a művészet nem egzakt mivoltát, ugyanakkor elindítva az est vezérfonalát. „Hol kezdődött a művészet? És melyik volt a művészet? És ez vajon magasabb rendű művészet volt-e, minta az a performance, amit a 20. század vége talált ki? És hogy illeszkedik ebbe a sorba a fotóművészet? Ki tudja-e a fotóművészet azt a belső értéket, érzésvilágot fejezni, amit egy grafikus vagy egy festő?” – tette fel a kérdést a rektor.
Névai András fotóművész egy kis útmutatást adott a jelenlevőknek arra vonatkozóan, hogyan nézzék alkotásait, és úgy általában a műalkotásokat. „Két dolog van. Az egyik, hogy az ember szívből nézze meg a képeket, a szíven keresztül, nem az aggyal. […] Ahogy a rektor is mondta, a szenvedés, az érzelem itt kezdődik. A másik dolog, hogy nézzék az alkotásokat úgy, mint egy gyerek.”
Névai András Amerikába elszármazott magyar alkotó, aki 2010-ben visszatért Magyarországra. Első lépéseit a fotóművészet területén 8 éves korában lépte meg, amikoris kapott szüleitől egy Kodak fényképezőgépet. Ezt követően kezdte a fotózásra irányuló tanulmányait. „Egy fotóművésznek fáradhatatlanul figyelni kell, hisz a fotó a pillanat művészete.” – vallja az alkotó.
Elmer István József Attila-díjas író bemutatta Névai András Fény – Kép című albumát, melynek anyagát a beszélgetés során a jelenlevők megtekinthették.
A rendezvényen közreműködött St.Martin eMeRTon-díjas előadóművész, zeneszerző, valamint Freund Éva költő. Névai Andrással Elmer István író beszélgetett.
K. I.

Dr. Szél Ágoston általános rektorhelyettes a köszöntőjében arra a kapcsolatra hívta fel figyelmet, amely összeköti a megjelent művészeket és Kovács Koko István ökölvívó bajnokot. Arra a kötelékre, mely az egész este varázsát eredményezte. „Mibe kerülnek a külföldi ösztöndíjaink ahhoz a haszonhoz képest, ha a kiváló magyar tehetségeket elküldhetjük továbbtanulni a világ összes főiskoláira, a legnagyobb tudósok laboratóriumaiba, klinikáira, szemináriumaiba és műtermeibe, hogy ekként lelkileg megtermékenyülve és felfegyverezve a tudás legmodernebb eszközeivel jöjjenek haza részt venni Magyarország felemelésének nagyszerű munkájában. Mindehhez elenyészően kis összegekre van szükség” – idézte a rektorhelyettes Klebelsberg Kunó sorait, aki nem csak a kultúra, de a sport lelkes támogatója is volt.

Sándor József professzor, a rendezvény házigazdája a tavasz érkeztét üdvözölte, majd röviden utalt Tulassay Tivadar rektor korábbi beszédére, melyben hangsúlyozta a művészet és gyógyítás szoros kapcsolatrendszerét. Ezután az ökölvívó olimpiai bajnok vette át a szót, jelezve, hogy a rendezvény a Művészet és társadalom alcímet is viseli, és ebben az esetben ő az, aki a társadalmat képviseli. Hamar kiderült, hogy Mellocco Miklós és Kovács Koko István között a sport az egyik kötelék. A 77 éves képzőművész egészen a közelmúltig kosárlabdázott keddenként az ökölvívó bajnok társaságában.

A Rómában született, polgári származású Melocco Pátzay Pál és Kmetty János növendéke volt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Édesapja Fiume-ban született (olasz apától, magyar anyától), de korán Rómába került az MTI-hez magyar tudósítónak. Innen küldték Berlinbe 1935-ben, ahonnan az aktuális helyzetre való tekintettel rövid időn belül Magyarországra költözött családjával. Ahol akkor egyelőre még béke volt, csak 1944-től bombáztak Budapesten. A személyes háborús élményeit osztotta meg a közönséggel, Melocco Miklós, aki úgy fogalmazott: ”A háború idétlen. Egész kellős közelről rettenetes és ronda. Ötven méterről idétlen.”

Édesapja a Pester Lloyd szerkesztője volt, ezért 1950-ben koncepciós perben halálra ítélték, 1951 február 22-én pedig kivégezték. Ez a továbbiakban is meghatározta pályáját. Háromszor jelentkezett a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, az első két alkalommal polgári származása miatt elutasították. Végül 1955-ben vették fel és kezdte el szobrászművészeti tanulmányait. A hazai figurális szobrászat egyik legfontosabb képviselője lett, 1975-ben Munkácsy Mihály díjban részesült, 1982-ben megkapta az Érdemes művész elismerést, majd 1988-ban a Kossuth-díjat. Munkáinak legjellemzőbb anyaga a gipsz, gyakran használja direkt öntvényként is. Számos köztéri szobor alkotója. A Semmelweis Szalonba viszont grafikáival érkezett.

Melocco Miklós állítja, hogy „nonfiguratív van, és lehet gusztusos, […] de absztrakt művészet szerintem nincs. Olyat nem tud valaki csinálni, ami ne hasonlítana valamire. Abban a pillanatban már nem absztrakt. Tudniillik az, hogy absztrakt és kép, ellentmondás. Az absztrakt azt jelenti, hogy elvont, nem utal semmire, nem jelent semmit. Hát ilyet nem lehet csinálni.” Végezetül pedig Faulknert idézi: „Az ember tökéletesre törekszik, amire alkatánál fogva képtelen. Én tehát, ragyogó kudarcaink alapján rangsorolom magunkat.”

Melocco Miklós 1990-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola címzetes egyetemi tanára. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1995-től elnökségi tag.

A rendezvényen közreműködött Marosi Éva, Liszt Ferenc díjas hárfaművész, valamint Geiger György, Kossuth-díjas trombitaművész. Gál Antal borász saját borait mutatta be, illetve kóstoltatta.

 K. I.

A századfordulón és a 20. század elején nagyon kedvelt és népszerű volt az ólomüvegablak technikája. A kor építészei előszeretettel adtak helyet terveikben a méretes fényáteresztő felületeknek. Még ma is láthatunk Budapesten egy-egy eredeti színes ólomüvegablakot, és ez maga a csoda, hiszen az elmúlt évszázad során számos, emberéletet és műtárgyakat sem kímélő esemény söpört végig a városon.

Ékes példája a fentebb említett csodának az egyetem I. Sz. Sebészeti Klinikájának lépcsőházát díszítő üvegablak, mely számos utat járt meg, majdhogynem szó szerint. Lévén az épület az Üllői úton, a különböző katonai csapatok (világháborúk, 1956-os forradalom) fő bevonulási útján, menteni kellett a menthetőt. Az első hír hallatán az üvegablakot kiemelték helyéről, és a pincében, egy biztonságosnak vélt részben tárolták a megmozdulások elcsendesedéséig. Így történt, hogy ma is eredeti formájában csodálhatjuk a minden valószínűség szerint Róth Miksa műhelyében készült színes ablakokat. A növényi ornamentikát idéző színes ólomüvegen a műszaki tartószerepet a finom grafikai rajzolatot adó ólomsínek határozzák meg.

A Róth család műhelye - Forrás: rothmuzeum.hu

Róth Miksa apja üvegfestő műhelyében sajátította el a mesterség alapjait, majd Nyugat-Európa művészeti központjaiba ellátogatva módszeresen bővítette szakmai ismereteit. Saját „üvegfestészeti műintézetét” 1885-ben nyitotta meg Budapesten. A kor kiváló építészeivel együttműködve számos budapesti és vidéki köz- és magánépület (Országház, Bazilika, Deák-mauzóleum, Gresham-palota, Zeneakadémia, Széchenyi-fürdő, kassai dóm, Andrássy-ebédlő stb.) dekoratív díszítésére kapott megbízást. Így például a Giergl Kálmán és Korb Flóris által tervezett épület díszítésére is. A neves építészpáros közös munkájának eredménye a Klotild Palota, a New York Palota, valamint a Zeneakadémia is.

K. I.

Több éves hagyományt követve ismét összeült a rangos zsűri, hogy kiválassza a megvalósításra legérdemesebb pályamunkákat, melyek a Semmelweis Egyetem és Magyar Képzőművészeti Egyetem közötti együttműködés eredményei. A szakmai zsűriben részt vettek a két egyetem professzorai, mesterei, valamint a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus képviselője.

Igencsak nehéz helyzetben voltak a zsűritagok, hiszen 16 darab pályamunka közül kellett kiválasztaniuk a négy nyertes domborművet. A kvalitásos alkotások különböző megfogalmazásban készültek, de a nyertes művek osztatlan sikert élveztek a zsűri körében. Így a Bálint Péter (alkotó: Magyari Balázs), Krompecher Ödön (alkotó: Hitter Magdolna), Romics László (alkotók: Bobály Dávid, Demcsák Dóra Vanda), illetve Szabó László (alkotók: Frank Balázs, Dobrovits Alexandra) professzorokat mintázó domborműveket javasolták megvalósításra, a két utóbbi esetében további döntést követően.

A zsűri tagjai: Dr. habil. Kőnig Frigyes (rektor, MKE), Dr. Szél Ágoston (általános rektorhelyettes, SE), Dr. Karádi István (dékán, SE – ÁOK), Dr. Fejérdy Pál (dékán, SE – FOK), Dr. habil. Farkas Ádám (professor emeritus, MKE – Szobrász Tanszék), Dr. Karmó Zoltán (mb. tanszékvezető, MKE – Szobrász Tanszék), Dr. Glasz Tibor (egyetemi tanár, SE – I. Sz. Patológiai Intézet), Dr. Krajsovszky Gábor (egyetemi adjunktus – SE – Szerves Vegytani Intézet), Dr. Monos Emil (professor emeritus, SE – Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézet), Dr. Rosivall László (egyetemi tanár, SE – Kórélettani Intézet), Dr. Spät András (professor emeritus, SE – Élettani Intézet), Dr. Vasas Edit tanácsos (Magyar Művelődési és Képzőművészeti Lektorátus).

A következő professzorokat ábrázoló pályamunkák készültek: Bálint Péter, Hársing László, Kovách Arisztid, Krompecher Ödön, Romics László, Schranz Dénes, Szabó László, Zalai Károly.

K. I.

A Semmelweis Szalonban ezúttal Kéri László alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők. A megnyitó ünnepségen Dr. Tulassay Tivadar rektor a titkokról és azok varázsáról beszélt köszöntőjében. Az igazi titkok gyerekkorban vannak, ezek varázsa, egyedisége soha későbben nem tapasztalható, legalábbis Márai idézett sorai szerint. A titok megfejtéséről szóló vágy, legyen az művészet vagy kutatás, egyidős az emberiséggel. Évát is a titok iránti kíváncsiság vezette a tudás fájához, az almához. Bár Márai szerint nem tudjuk megfejteni, a rektor mégis úgy véli, képzőművészek segítségével fény derülhet a titkokra. „A művészet igazi titoknyitogató” – fogalmazott.

Kéri László soha nem a parciális, intim részleteket, bensőséges problémákat festi meg, hanem az egyetemes, az univerzális emberi kérdések foglalkoztatják, mind történelmi, mind pedig aktuális értelemben. Festményein az eseménydús, zsúfolt kompozíciók egy hangos, zenei ritmusokat idéző világgá alakulnak. Pályája kezdetén erőteljesen érződött képein a kései manierizmus és a korai barokk gomolygó, dinamikus rajzossága, erőteljes színvilága, de festészete mindvégig emberközpontú, figurális, az erőteljes emberi érzelmek közvetítője.

Az est vendége Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész volt, aki édesapja hatására kilencévesen kezdett zongorázni. Klasszikus zenét tanult, de később a dzsessz felé fordult figyelme. 1970-ben a Montreux Jazz Festival-on második díjat nyertek Pege Aladár kvartettjével. Ez a díj indította el Szakcsi Lakatos Béla nemzetközi karrierjét. Életműve elismeréseként 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2006-ban pedig Prima díjat kapott. Produkcióira a jazz és a kortárs improvizáció ötvözése jellemző. Túllépi a megszokott kereteket, a klasszikus- és kortárs zenére, a népzenére, valamint a jazzre jellemző motívumokat hangol össze, progresszív előadást hozva létre.

A program ötletgazdája Kupcsulik Péter professzor volt. A résztvevőkkel Feledy Balázs művészeti író beszélgetett.

A kiállítás 2012. március 13-ig megtekinthető.

K. I.

Éppen ma 34 éve fejeződött be a Nagyvárad téri Elméleti Tömb (NET), az ország legmagasabb középületének átadása. Magyarországon a legmagasabb, nem ipari célú épületek mind száz méter alattiak, a lakó- és irodaépületek közül 89 méterével a NET a legmagasabb. (A rendőrpalota az antennatoronnyal együtt öt méterrel több, anélkül viszont csak 62.) A elméleti tömb megépítésére azért volt szükség, mert a Semmelweis Egyetem súlyos helyhiánnyal küzdött. 1962-ben az Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri Elméleti tömbjére kiírt tervpályázaton Gerlóczy Gedeon, Südi Ernővel és Wagner Lászlóval együtt első díjat nyert. Az épület végül Wágner László tervei alapján készült el, a kivitelező a 21. sz. Állami Építőipari Vállalat, mai nevén Magyar Építő Zrt. volt.
Az egyetem épületei közült talán a NET a legismertebb, melyben orvosi kutatóintézetek találhatók. 2003 óta új liftek teszik lehetővé a magasban elhelyezkedő emeletek megközelítését. A toronyépület lábainál elterülő két emelet magas épület az aulát, a dísztermet, két nagy előadótermet (a „zöld” és a „barna” előadóterem), valamint kis szemináriumi termeket és irodákat tartalmaz.

Forrás: koos.hu

Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában, és egyben szimbolikusan jelölte az óév és újév közötti átlépést. A népi kalendárium szerint az év első hónapját Boldogasszony havának nevezték. A magyar nyelvújítók a 18. században januárt „zúzoros”-ra próbálták keresztelni.
A Boldogasszony feltehetően ősi asszonyistenség neve. Gellért püspök tanácsára a térítők Szűz Máriára alkalmazták. Így a magyar archaikus népi imádságok, ráolvasások, ünnepnevek kedveltebb változata Mária helyett az ünnepélyesebb Boldogasszony lett.

Petrás Mária

Petrás Mária művésznő előszeretettel nyúl a régi magyar, illetve keresztény kultúrából származó témákhoz. Kiváltságos helyet képvisel művészetében Szűz Mária, azaz Boldogasszony, többnyire a kisded Jézussal.
A moldvai csángó származású Petrás Mária művésznő mára a kultúrában közismert személy, aki kitartóan harcol a csángó kultúra megismertetéséért, elismeréséért és fennmaradásáért. De számos alkotását ismerheti a Semmelweis Egyetem polgára is, hiszen kerámiai jelen vannak a II. Sz. Belgyógyászati Klinika és az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika épületeiben is.

Pietá

Az előbbiben a 3 x 1,85 m nagyságú Pietá-t 2008-ban avatták. Sajátos, dekoratív háttér előtt a fájdalmas Mária ölében tartva siratja halott fiát.
Az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika folyosóján némileg vidámabb hangvételű a Magyarország Nagyasszonya című alkotás, melynek leleplezésére 2001-ben került sor Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök jelenlétében. A művésznőnél jól ismert dekoratív háttér előtt a magyar koronát viselő, boldogságtól sugárzó Mária ölében tartja a kisded Jézust.

Csángó Madonna

Petrás Mária a brassói Képzőművészeti Népfőiskola grafika szakán végezte tanulmányait Klement Béla grafikus irányításával, majd a kecskeméti Magyar Iparművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat. A 90-es évektől elsősorban figurális kerámiával, üvegplasztikával foglalkozik, de grafikákat és táblaképeket is készít. Munkásságára nagy hatással volt a népművészet, elsősorban a kereszténységhez szorosan kötődő csángó kultúra. Petrás Mária, aki iparművész és népdalénekes is, a Magyar Iparművészeti Egyetemen Csekovszky Árpád növendékeként alakította ki egyéni stílusát, mely szerint a népművészeti hagyományokat a modern plasztika kifejezési eszközeivel ötvözi. Vallási, bibliai témájú műveinek szereplőit falutársairól, családtagjairól mintázza. Arcvonásaik, öltözetük a moldvai csángó világot idézik meg. Petrás Mária követi ebben a középkori és reneszánsz mesterek gyakorlatát, ami alakjainak élethez közeli bájt, a hétköznapok valóságának hitelét kölcsönzi.
2005-ben a Magyar Örökség-díjjal tűntették ki odaadó, értékálló munkásságáért.

K. I.

Készül a nagy monográfia a bori munkaszolgálatosok második világháború alatti sorsáról. Ki a halálba, mint Radnóti is, ki külföldre, és csak kevesen vissza Magyarországra, ahonnan több csapatban hurcoltak el 1943-44-ben munkaszolgálatra zsidókon kívül a katonai szolgálatot megtagadó Jehova Tanúkat, nazarénusokat és szombatistákat. A szerbiai Bor volt a hosszú út egyik fontos állomása. Köztük orvosok, egészségügyi személyzet is, akik lehetőségeikhez mérten mindvégig gyógyították társaikat, Radnóti Miklós költőt is.

Csapody Tamás jogász-szociológus, a SE Magatartástudományi Intézet egyetemi adjunktusa eddigi hétéves gyűjtő munkájának eredményét a Vince Kiadó jelentette meg. A könyv szerkesztője Bencsik Péter szegedi történész. A mintegy 600 oldalas forrás gyűjtemény a bori munkaszolgálatosok és őrzőik sorsáról ad igen részletes és hű képet, amiről hetven év eltelte után is keveset tudunk.

 Csak a túlélők tudják például azt, hogy a kocsira tett járóképtelen munkaszolgálatosokat két kórházba sem vették fel, így a bori keretlegények kivégezték őket. Azután annak rendje és módja szerint becsületesen visszaadták a tömegsír ásásához használt kölcsönkért lapátokat tulajdonosának. Apró dolgokból alakultak ki az emberiség történetének ezek a szörnyűségei, amit nem szadisták, hanem hétköznapi emberek hajtottak végre – mondta a január 19-i könyvbemutatón a szerzővel beszélgetők egyike, Dr. Kovács József bioetikus egyetemi tanár, a Magatartástudományi Intézet általános igazgatóhelyettese. A gonosz tett elkövetéséhez nem feltétlenül kell gonosz szándék, néha elég, ha a körülmények folytán szörnyűségek történhetnek.

A jelenkori történészek mind a mai napig adósok azzal, hogy monografikus igényességgel megírják a második világháború polgári áldoztainak történetét – mondta a többi közt György Péter esztéta, egyetemi tanár az eseményen. A bori munkaszolgálatosok történetét a társadalomban mindig jelenlévő erőszakot, és az erőszakmentességet kutató jogász – szociológus tárta a nyilvánosság elé, túllépve a társadalom felől érzékelhető elhárító magatartáson. György Péter maga is érintett, hiszen apja ott volt Borban, s mint fogalmazott, akik ott voltak vagy életüket vesztették vagy életképtelenné váltak, ha túlélték is, azt ami túlélhetetlen. A magyar áldozatok neve fennmaradt és mementóként leírva áll Csapody Tamás könyvében. Azt azonban a mai napig nem tudni, hol van az ott elesettek sírja. Maga ez a könyv a síremlék – véli György Péter.

A Drezda-tábor építése Borban

Az úgynevezett első bori csoport hatezer tagjából 3500 indult vissza 1944 őszén Magyarországra, de már csak 1500-an voltak, amikor Hegyeshalom felé menet a sor végén legyengülten haladókat lovaskocsira tették. Nem tudjuk, hogy pontosan kik, de talán a Tálas András vezette ötfős katonai keret végezte ki Radnóti Miklóst és a 21 járni képtelen zsidó munkaszolgálatost Abda község határában a Rábca folyó partján. A hatezerből csak pár százan élték túl a német koncentrációs táborokat, s az életben maradottak szétszóródtak a világban. Vannak még túlélők, a könyvbemutató zsúfolásáig telt termében is ott voltak közülük 14-en.

Határterületi könyvről van szó, aminek fontos orvosi vonatkozásai vannak – emelte ki Kovács József. Radnóti Miklós és társainak kivégzésével és 1946 júniusában történt exhumálásukkal kapcsolatban a kötet irodalomtörténetileg is jelentős és eddig ismeretlen állítást közöl. A Borból indult második csoportot a szerb ellenállók felszabadították.

(tk)

Fotó: Tolnai Kata