Az első beteg utolsó műtéte kapcsán számolt be Dr. Barabás József, az Arc-Állcsont-Szájsebészeti Klinika igazgatója és Dr. Vízkelety Tamás fogszabályozó szakorvos és állcsont-orthopédus a TÁMOP pályázat segítségével létrehozott, a klinikán elérhető, egyedülálló három dimenziós számítógépes arccsontrekonstrukciós rendszerről.

SzZs

A fogeredetű őssejtekkel kapcsolatos kutatásokkal ismerkedhettek az újságírók a Semmelweis Egyetem Orálbiológiai Tanszékén szervezett sajtóbeszélgetésen. Dr. Varga Gábor tanszékvezető a kutatóegyetemi TÁMOP pályázat keretében folyó vizsgálatok eddigi eredményeiről számolt be.

SzZs

A Kutatói Szalon harmadik estjének házigazdája Dr. Réthelyi Miklós (Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, egyetemi tanár) leköszönő nemzeti erőforrás miniszter volt, aki arról beszélt: úgy érzi magát, mintha egy egykori „szakosztály-ülésen” lenne Pécsett. Ott akkoriban így nevezték a Kutatói Szalonhoz hasonló tudományos összejöveteleket, amelyeket nagyon fontosnak tart Dr. Réthelyi Miklós.

Az első előadó Dr. Ferdinándy Péter (Semmelweis Egyetem, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet) volt, aki azt hangsúlyozta, nagy megtiszteltetés számára a meghívás, hiszen nem az egyetem falai között nevelkedett, s viszonylag új intézetvezetőnek számít itt. Mint mondta, fiatal kora óta az a mottója, hogy „itthon kell Amerikát teremteni”, s mindig óvakodott attól, hogy külföldön ragadjon. Dr. Ferdinándy Péter arról is beszélt, büszke arra, hogy eddigi kutatási eredményeinek 95 százaléka hazai laborokban született.

A professzor a Kutatói Szalonban a legkedvesebb és legsikeresebb témáját mutatta be, amely az endogén kardioprotekcióra, vagyis a veleszületett szövetprotekcióra fókuszál. Mint emlékeztetett: különböző korábbi vizsgálatokban kimutatták, hogy az endogén kardioprotekciónak olyan erős hatása van, amit semmilyen gyógyszer-kombinációval nem lehetett korábban elérni, így majdnem minden kardiovaszkuláris kutató erre a témára koncentrált az elmúlt évtizedekben. A fő kérdésük az volt, hogy miként lehet olyan gyógyszert kifejleszteni, ami ezt a mechanizmust utánozza. „Több mint 20 év telt el az első kutatások óta, és még mindig nincsen kardioprotektív gyógyszer, ami az infarktus-területet lecsökkentené” – jegyezte meg. A háttérben az állhat, hogy az endogén kardioprotekció inkább egészséges fiatal szervezetekben létrejövő mechanizmus, ami nem működik jól különböző rizikófaktorok fennállása esetén. Például a magas koleszterinszint hatására a veleszületett adaptációs mechanizmus elvész. Ráadásul bizonyos rizikófaktorok kezelésére használható gyógyszerek is interakcióba léphetnek, s blokkolhatják a veleszületett szövetregenerációt.

Dr. Ferdinándy Péter a fő üzenetet úgy fogalmazta meg: a sikeres kardioprotektív gyógyszer kifejlesztéséhez nagyon fontos, hogy az endogén kardioprotekciót a megfelelő rizikófaktorok jelenlétében vizsgálják.

A másik előadó a harmadik Kutatói Szalonon Dr. Mócsai Attila (Semmelweis Egyetem Élettani Intézet) volt, aki vizsgálataik általános bemutatásakor úgy fogalmazott, azok valahol az immunológia és az élettan határterületén mozognak. Mint mondta, neki is van egy Dr. Ferdinándy Péteréhez hasonló mottója, ami úgy szól: „olyan feltételeket próbál teremteni, mint Amerikában, cserében azt várják el, hogy olyan munkát is végezzenek munkatársai, mint Amerikában”. Kitért arra, hogy az immunválasz alapvető feladata a kórokozók elleni védekezés, de ha az immunválaszt nem megfelelően szabályozzuk, akkor ennek egy lehetséges mellékhatása a fokozott immunválasz, illetve az az immunválasz, ami nem a kórokozók ellen, hanem a saját szervezet ellen fordul. Ez utóbb az autoimmun betegség, ami lényegében kóros immunválasz . Ezek a területek állnak Dr. Mócsai Attila és kutatócsoportja érdeklődésének központjában. „Az immunrendszer működésének lépései a felismerésnél kezdődnek, fel kell ismerni a kórokozót vagy a saját szervezet struktúráit, az eltávolítás egy hosszú folyamat vége, hiszen a felismerés és az eltávolítás között nagyon sok lépés van. Ez egy rendkívül összetett folyamat, s azt gondoljuk mi is, és mások is, hogy akár terápiás célpontok is találhatók ebben ” – vázolta.

Kísérleteik egy részének az a konklúziója, hogy az integrinek valamilyen módon egy, az immunreceptorok jelpályájához nagyon hasonló jelpályába szinte beleaktiválódnak. Ennek pontos molekuláris mechanizmusa ismeretlen, de tény, hogy a két receptortípus jelátvitele konvergál. Ez alapján pedig elmondható, hogy azonosítottak egy egész nagy molekula-családot, amely az adaptív immunrendszer jelátviteléhez hasonló mechanizmusokat használ.

Dr. Mócsai Attila ismertette még az oszteoklasztokkal kapcsolatos kutatásaikat, s a rheumatoid arthritisszel összefüggő vizsgálataikat. Ez utóbbiról részletesen olvashatnak korábbi cikkünkben. Dr. Mócsai Attila ugyanis jelenleg egy hat ország részvételével létrejött konzorcium vezetője is. Ez a nemzetközi kutatócsoport olyan molekulákat fejleszt, amelyek később gyógyszerként alkalmasak lehetnek arra, hogy a jelenleginél hatékonyabban és olcsóbban gyógyítsák például a reumás ízületi gyulladást. DP

A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar április 26-28-án rendezte meg a huszadik jubileumi Nemzetközi TDK-t. A kar az évfordulóhoz méltó rendezvénnyel ünnepelte a kiemelkedő eseményt. A megnyitón a kar dékánja, Dr. Tóth Miklós és tudományos dékánhelyettese, Dr. Radák Zsolt külön köszöntötték Dr. Isvánfi Csabát, a kar volt rektorát, aki a Nemzetközi
TDK-t negyven évvel ezelőtt útjára indította.

A magyar felsőoktatás világszínvonalú eredményeiben mindig jelentős szerepet játszott az a tanár-diák szakmai-emberi együttműködés, amely az elmúlt évtizedekben tudományos diákköri tevékenységként vonult be a hazai felsőoktatás történetébe. A TDK szervezésének a TF-en hagyományai vannak, és minden második évben rendeznek egy rangos nemzetközi TDK-t is. A szervezéshez kiváló, összeszokott csapat alakult ki a karon Dr. Kovács Katalin, a SE TSK Sportjáték Tanszékének egyetemi docense vezetésével.

A megnyitón két neves amerikai professzor adott elő. Edward Coyle (The University of Texas, Austin, USA): Physiology of Endurance: How fast might they go?, és Fernando Gomez-Pinilla (UCLA, USA): The Effects of Nutrition and Exercise on Brain Health című előadása hangzott el.
Az első nap délutánja elismert professzorok előadásaival folytatódott, többek között Hortobágyi Tibort üdvözölhettük, aki első diplomáját karunkon szerezte meg. Azóta a világ több neves egyetemén oktatott, nemrég kapott meghívást a Gröningeni Egyetemre. Több éves szakmai együttműködésnek köszönhetően első hívásunkra örömmel érkeztek a Moszkvai Egyetemről, a francia Renné Egyetemről, a dán RICH Centerből és a japán Waseda Egyetemről a kollégák. Színes, érdekes előadások között örömmel üdvözöltük karunk oktatási dékánhelyettesét is – mondta Dr. Kovács Katalin a nyitó nap sikereiről.

A pénteki nap a BSc-s és MSc-s hallgatókról szólt, akik tíz országból érkeztek Kanadától Japánig és Spanyolországtól Norvégiáig. Hazánkból a szegedi, az egri, a nyíregyházi, a pécsi és a Nyugat-magyarországi egyetemekről, valamint az ELTE-ről köszönthettünk diákokat. A közel nyolcvan előadást hét szekcióban ismertették, amelyből egy poszteres volt. A szekciók témakörei széles skálán mozogtak, az élettan tudományoktól a menedzsmentig, a különböző oktatás módszerektől a pszichológiai tényezőkig mindent megvizsgáltak a hallgatók a sport szemszögéből.

A szombati napon PhD hallgatók három szekcióban mutatták kutatási anyagaikat, ahol az exercise physiology volt a legnépszerűbb tudományos terület.
Az eredményhirdetés és az állófogadás méltó befejezése volt a több napos sikeres rendezvénynek. Külföldi kollégáink rendkívül értékesnek találják, izgalmas eseményként ítélik meg a tehetséges hallgatók ilyen jellegű felkarolását. Legtöbben már most elkötelezték magukat a 2014-es NTDK-ra – összegezte Dr. Kovács Katalin.
Részletes információk és eredmények itt olvashatók: http://english.tf.hu/research/icsss

Urbán Beatrice

A Semmelweis Egyetem rektora július 1-i nappal elfogadta Dr. Tulassay Zsolt professzornak a Habilitációs Bizottság elnöki posztjáról történt lemondását.  A rektor előzetesen kikérte az Egyetemi Tudományos Bizottság véleményét. A testület egyetértett a Tudományos Kutatásetikai Bizottság (TUKEB) korábbi állásfoglalásával, amely szerint Dr. Tulassay Zsolt etikailag kifogásolható magatartást nem tanúsított,  ennek ellenére – az egyetem általános érdekeire való tekintettel – a lemondás elfogadására tett javaslatot. A rektor az egyetemi habilitációs eljárások zavartalanságának biztosítása érdekében döntött úgy, hogy a fenti határidővel fogadja el a lemondást. Ugyanakkor felkérte a Tudományos Bizottság elnökét, hogy az új elnök személyére még májusban tegyen javaslatot, így a Szenátus még ebben az akadémiai évben döntést tud hozni megválasztásáról.

„Szimmetrikus lett az arcom, és visszaállt az eredetihez közeli állapot. A baleset után hetekig gyomorszondán keresztül tudtam csak enni, most akár egy damilt is el tudok harapni” – így érzékeltette a nyolc évig tartó, öt műtétből álló gyógyulási folyamatának eredményét a most 44 éves Zsolt, akinek arca 2004-ben egy autóbalesetben súlyosan roncsolódott. A sérülés következtében a férfi arccsontjai olyan helyzetbe kerültek, hogy lehetetlenné vált a száj bezárása, s így a rágás is, elveszítette bal szemét; a szemürege és az álla mellett, az ajka, a járomcsontja, s a bal alsó szemhéja is teljesen szétroncsolódott. Az első műtétet nyolc éve, az utolsó, már csak esztétikai finomításokat tartalmazó beavatkozást pedig két hete végezték rajta a Semmelweis Egyetem Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján.

Dr. Vízkelety Tamás és Dr. Barabás József

Zsolt volt az első, akinek arcrekonstrukciója során alkalmazták a klinikán elérhető, egyedülálló számítógépes módszert, az úgynevezett „cranioviewer” programot, amely három dimenzióban segít megtervezni a roncsolódott arc helyreállítását úgy, hogy a páciens megjelenése a lehető legjobban hasonlítson az eredetihez – mondta az eredményekről beszámolva Dr. Barabás József klinikaigazgató, a rendszer fejlesztésével foglalkozó, kutatóegyetemi TÁMOP pályázat által támogatott kutatócsoport vezetője.  „A szoftver abban segít, hogy rendellenes helyzetű arckoponya esetén meg tudjuk határozni, hogy az arccsont egyes részei hol lennének jó helyen” – magyarázta Dr. Barabás József. Mint hozzátette: a számítógépes rendszer kifejlesztésével összefüggő, korábban elkezdett munkájukhoz nagy segítséget jelentett a CONE-BEAM CT készülék beszerzése, ez teszi ugyanis lehetővé a háromdimenziós kép készítését.

Dr. Barabás József

A TÁMOP pályázat segítségével létrejött kutatócsoport jelenleg a rendszerhez kapcsolható háromdimenziós adatbázis fejlesztésén dolgozik. A cél egy teljes körű, úgynevezett 3D kefalometriai adatbázis létrehozása, amely azt tartalmazza, hogy bizonyos pontoknak hol kellene lenniük egy átlagos európai arcon. Ennek felhasználásával a sebészek olyan sérülés esetén is rekonstruálni tudják az eredeti arcformát, amikor egyetlen csont sem maradt a helyén. Eddig csak a felső és az alsó állkapocsra volt meg ez a koordinátaszerű normarendszer, most ezt kiegészítette a kutatócsoport a szemüregre is. Ez utóbbinak nagy jelentősége van, mivel ha nincs korrigálva a szemüreg, az egész arc féloldalas marad.

Az Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinikán csak a páciensek egy része az, akinek arca Zsoltéhoz hasonlóan baleset miatt deformálódott. Kezelnek veleszületett, illetve később kialakuló torzulásokat is. Akik idekerülnek, egy hosszú úton indulnak el, sokszor az előkészítés éveket vesz igénybe. Zsolt esetében például három évig tartott a fogszabályozás – mutatott rá Dr. Vízkelety Tamás fogszabályozó szakorvos és állcsont-orthopédus.

Dr. Barabás József azt emelte ki, mindehhez komoly csapatmunkára van szükség, amely során mindenkinek megvan a maga szerepe. A szükséges csapatot pedig a kutatóegyetemi pályázat támogatásából tudták felállítani. DP
Fotók: attekovacs.com

Elkészítette jelentését a Semmelweis Egyetem Regionális, Intézményi és Tudományos Kutatásetikai Bizottságának tagjaiból létrejött, négytagú eseti bizottság. A testületet az egyetem rektora kérte fel április 3-án arra, hogy folytasson le kutatásetikai vizsgálatot Dr. Tulassay Zsolt és Dr. Herszényi László 2010-ben, a Best Practice and Clinical Gastroenterology című lapban megjelent közleményével kapcsolatban. Az angol nyelvű tudományos lap főszerkesztője ugyanis 2010 áprilisában visszavonta a két szerző által készített, „Gastric mucosal defense and Cytoprotection” című közleményt, azzal az indoklással, hogy az jelentős átfedést tartalmaz egy másik szerző, John L. Wallace, 2008-ban megjelent publikációjával (Prostaglandins, NSAIDs, and Gastric Mucosal Protection: Why Doesn’t the Stomach Digest Itself).

Dr. Tulassay Zsolt és Dr. Herszényi László időrendi összefoglalót nyújtott be a bizottságnak a történetekkel kapcsolatban. E szerint a folyóirat szerkesztősége 2009 márciusában kérte fel egy irodalmi összefoglaló közlemény (úgynevezett review) elkészítésére Dr. Tulassay Zsoltot. Ő kollégájának, Dr. Herszényi Lászlónak továbbította a feladatot, azzal, hogy a megadott javaslatai és koncepciója alapján állítsa össze a közleményt. „A kéziratot Tulassay Zsolt professzor úr szakmailag ellenőrizte, de a szöveg összeállításában és megfogalmazásában nem vett részt, annak továbbításával egyetértett” – áll Dr. Herszényi László bizottságnak benyújtott levelében. Mint kiemelte: legjobb tudása szerint készítette el a kéziratot, amelynek minden mondatáért vállalja a felelősséget.

A közlemény 2010. április 24-én jelent meg elektronikus formában. Néhány nappal később az Amerikai Élettani Társaság arról tájékoztatta a szerzőket, hogy véleményük szerint az írás több mondata is hasonló, illetve azonos a már említett Wallace közleménnyel. A szerzők válaszukban kifejtették, hogy csak néhány általános jellegű, új tudományos eredményt nem tartalmazó mondat azonos vagy hasonló Wallace és munkatársai közleményével, amelyre mind a szövegben, mind az irodalomjegyzékben hivatkoztak is. Az Amerikai Élettani Társaság nem fogadta el a választ, a szaklap pedig visszavonta a cikket, s nem adott lehetőséget arra, hogy ezzel egyidejűleg megjelenhessen a magyar szerzők érvelése.

Az egyetemi bizottság a tényfeltáró vizsgálat során amellett, hogy meghallgatta az érintetteket, áttekintette a két közlemény összehasonlító elemzését. A Wallace-dolgozat 14 oldalból, míg a magyar szerzők munkája 9 oldalból állt. Mint a jelentés megállapította, a két dolgozatban 18 teljesen vagy részben szövegazonos mondat van. Ezek közül hét mondat esetében megtalálható a forrás feltüntetése. Öt mondat általános jellegű megállapításokat tartalmaz; ezek „ismert, elfogadott tényeket írnak le, amelyek egyéni, eredeti jelleggel nem rendelkeznek”, így hivatkozást kapcsolni nem volt szükséges. Ide sorolhatóak például azok a mondatok, amelyek a gyomornyálkahártya alapvető élettani, kórélettani folyamatait írják le. A bizottság ugyanakkor megállapította azt is, hogy a két tanulmányban található hat olyan – részben vagy egészben – szövegazonos mondat, amely mögött hivatkozásként más szerzők neve áll, Wallace-é nem. Ezek esetében szükséges lett volna Wallace munkáját is feltüntetni, az pedig, hogy ez elmaradt etikailag kifogásolható – olvasható a jelentésben.

A bizottság ugyanakkor kiemelte: mindkét tanulmány összefoglaló közlemény, így eredeti, új tudományos eredményt egyik sem tartalmaz, mindkettő célja az ismert kutatási eredmények rendszerezése, összefoglalása. A két tanulmány egyedi, eredeti jellegét ennek a rendszerezésnek a módja, a szerkezeti-logikai felépítés adja. Ebben pedig nincs hasonlóság.

A bizottság tudomásul vette Dr. Herszényi László nyilatkozatát arról, hogy ő állította össze a tanulmányt. „Dr. Tulassay Zsoltnak nem róható fel, hogy nem ismerte fel a szövegazonosan átvett mondatokat, így etikailag kifogásolható magatartást nem tanúsított” – összegzi álláspontját az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója, Dr. Sótonyi Péter által vezetett testület. Herszényi László szerzőtárssal kapcsolatban a bizottság kifogásolható etikai magatartást állapított meg. Az eseti bizottság továbbította a jelentést Dr. Tulassay Tivadarnak, a Semmelweis Egyetem rektorának, aki azt elküldte a Magyar Tudományos Akadémiának.

Dr. Tulassay Zsolt még a vizsgálat megkezdése előtt lemondott a habilitációs bizottság elnöki posztjáról, Dr. Herszényi László pedig az ugyanebben a bizottságban betöltött titkári megbízásáról.

Öt év szünet után újjáéledt a Studia Physiologica kismonográfia-sorozat. A most megjelent, két új kötet Semmelweis Szalonban tartott, ünnepélyes bemutatóját Dr. Tulassay Tivadar, az egyetem rektora nyitotta meg. Utalva arra, hogy a sorozat az úgynevezett Piramis Projekt támogatásával született újjá, úgy fogalmazott: a piramisra úgy gondol az ember, mint aminek a tetejére el kell jutni. „Az egyetem megpróbál a piramis tetejére jutni, és folyamatosan ott maradni, de ez csak akkor lehetséges, ha vannak olyan egyetemi polgárok, akik őrzik a múltat, és pontosan tudják, hogy a múltból táplálkozva tudnak feljutni egyénenként is a saját életük piramis-csúcsára” – fogalmazott a rektor. Ha ez megtörténik, akkor az eredmények összeadódnak, amely az egyetemet is eljuttatja az őt megillető helyre – tette hozzá. Mint hangsúlyozta, a piramisra való eljutás csak együtt megy, az összekapaszkodásnak pedig egy nagyon fontos eszköztára a Semmelweis Kiadó, amely ezt az újraéledt tudományos kiadványt is jegyzi.

A kismonográfia-sorozat korábbi megálmodójára és megvalósítójára, Dr. Juhász Nagy Sándorra egykori tanítványa és munkatársa, Dr. Kékesi Violetta docens emlékezett. A Semmelweis Egyetem öt éve elhunyt emeritus professzora, a kiváló keringés-fiziológus rengeteg kutatót indított el a pályáján – mondta Dr. Kékesi Violetta. Tíz év alatt tizenöt Studia Physiologica kötet jelent meg Dr. Juhász Nagy Sándor szerkesztésében, ám öt évvel ezelőtti halála után – egészen mostanáig – megakadt a sorozat. Most, születésének 75. évfordulóján a Piramis Projekt támogatásával, s a Studia Physiologica Alapítvánnyal együttműködésben indulhat újra a kiadás – mutatott rá Dr. Kékesi Violetta, aki Dr. Juhász Nagy Sándor szavait idézte a sorozat ismertetéséhez: „A Studia Physiologica önálló, egymástól független művek sorozata, a vizsgált kérdéseket a szerzők egyéni látásmódja teszi elevenné, mivel a tanulmányok írói a tudományos anyagot saját eredeti eredményeik köré csoportosítva tárgyalják. A művek nem csupán a specialistákhoz, az adott szűkebb szakterület művelőihez szólnak. Azoknak íródtak, akik általánosabb tájékozottságra, mondjuk így, szélesebb körű műveltségre törekszenek.”

A Studia különösen hasznos lehet a pályájuk elején álló fiatal kutatók számára. A szerkesztési alapelvek közé tartozik, hogy kizárólag egyszerzős tanulmányokat közölnek, olyan szerzőktől, akik jelentős, hitelt érdemlő eredményeket értek el az élettudományok valamely területén.

Most rögtön két kötettel indult újra a sorozat. Dr. Rosivall László „A juxtaglomeruláris apparátus. A vese agyának felépítése és működése” című kismonográfiáját Dr. Szabó Attila mutatta be, aki emlékeztetett arra, hogy a 2008-ban megpályázott, s azóta Piramis Projekt néven futó TÁMOP pályázat egyik célja volt a Studia felélesztése, amely fóruma lehet annak, hogy a színvonalas magyar élettudományi kutatások eredményeit közérthető formában lehessen átadni. Dr. Rosivall László kötetének címe nem ígér könnyű olvasmányt, de ha valaki mégis belekezd a szó jó értelmében csalódni fog – mondta Dr. Szabó Attila, hozzátéve: az átfogó, tudománytörténeti érdekességeket is tartalmazó mű a nefrológia és a vesekutatás legfontosabb lépéséit mutatja be, fűszerezve Dr. Rosivall László munkacsoportjának saját eredményeivel.

Dr. Hámori József „Az idegrendszer funkcionális szerveződése és plaszticitása” című kismonográfiáját Dr. Nagy Zoltán mutatta be, aki egyben a Studia Physiologica Alapítvány kuratóriumának elnöke is. Mint fogalmazott, az eddigi kötetekben döntően az élettan kiváló művelői jelentek meg, ám részben a Szentágothai-év alkalmából úgy döntött a kuratórium, hogy az idegkutatás egyik kiválóságát is felkéri szerzőnek. „Ebből az alkalomból méltán választottuk a Szentágothai-iskola egyik legkiválóbb tanítványát” – fogalmazott Dr. Nagy Zoltán, aki szerint a kötet nemcsak a fiatalok, de minden érett kutató számára is tanulságos, mivel megmutatja, hogy milyen kristálytisztán, világosan és szépen meg lehet fogalmazni egy nagyformátumú életpálya leglényegesebb elemeit. DP
Fotók: Andrasovszky Péter

A fogpulpában, vagyis a fogbélben található őssejtek biztonságosabbak és hatékonyabban alkalmazhatók idegsejtek pótlására, mint a máshonnan nyert őssejtek. A jelenleg folyó, „in vivo” kísérletek pedig azt mutatják, alkalmasak lehetnek például gerincsérülések gyógyítására – számolt be a kutatóegyetemi TÁMOP pályázat keretében folyó vizsgálatok eddigi eredményeiről Dr. Varga Gábor, a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar Orálbiológiai Tanszékének vezetője.

A pulpában találhatóak olyan sejtek, amelyek különböző irányba differenciáltathatóak, vagyis kémcsőben különböző típusú szövetek hozhatóak létre belőlük: lehetnek fogat építő sejtek vagy idegsejtek. A Dr. Varga Gábor vezette Molekuláris Orális Biológiai Kutatócsoport először arra volt kíváncsi, hogy a fogbélből kinyert, idegi irányba elődifferenciáltatott sejtek képesek-e az élő szervezetben megmaradni.

A kutatók sérült agykéreggel rendelkező patkányok esetében bizonyították, hogy ezek a sejtek – az agyba juttatva – képesek integrálódni és megőrzik idegsejt-tulajdonságaikat. Ezt követően kezdték azt vizsgálni, hogy miként alkalmazhatók ezek a sejtek a gerincvelő sérülése esetén. „A gyógyulás sokkal inkább kézzelfogható és követhető az ilyen sérüléseknél, s a későbbi emberi felhasználás is reálisabb ezen a területen” – hangsúlyozta Dr. Varga Gábor. Hozzátette: hasonló vizsgálatok az Egyesült Államokban már a humán kipróbálás fázisában vannak, ám ezekben embrionális jellegű őssejteket alkalmaznak.

Fotók: D. Kiss Balázs

Ahhoz, hogy miért lehetnek hatékonyabbak a fogeredetű őssejtek, érdemes megvizsgálni, hogy mi történik a gerincvelő sérülése esetén. „Amikor elvágódnak az idegek, nemcsak arról van szó, hogy ezek nem tudnak úgy összenőni, mint például a csontunk. A szétszakadás helyén jelentős gyulladás is kialakul, amire a szervezet erős immunreakcióval válaszol, ez pedig végeredményben masszív szövetpusztuláshoz vezet. Ebben a helyzetben egyrészt a gyulladásos folyamat lecsitítására, az immunválasz gátlására, másrészt az elvesztett idegelemek pótlására van szükség. A fogeredetű őssejtek egyszerre rendelkeznek mindkét képességgel, vagyis immunszuppresszív (immunválaszt gátló) hatásuk is van, és nagy a kapacitásuk arra, hogy idegsejteket hozzanak létre” – magyarázta Dr. Varga Gábor.

Ez utóbbinak az áll a hátterében, hogy a fog pulpáját az ún. ideglemezből kivándorolt sejtek hozzák létre; ezek eredetileg idegsejt előalakok voltak, így könnyebben is lehet belőlük idegsejtet létrehozni, mint más szövetekből.

A fogeredetű őssejtek hatásait egyelőre még csak gerincsérült patkányok segítségével, állatkísérletekben vizsgálja a kutatócsoport, az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézettel és az MTA Kísérleti Orvostudományi Intézetével közösen. Dr. Varga Gábor azonban úgy látja, akár már öt éven belül elkezdődhetnek a szűk körű humán vizsgálatok.

A fogeredetű őssejtek másik felhasználási iránya a szájsebészek munkáját segítheti. A kutatók azt is vizsgálják, hogy miként lehet a csont és az implantátum közötti kapcsolatot javítani, hogyan lehet csontot építeni ezeknek az őssejteknek a segítségével. DP

A Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kara és a Magyar Tudományos Akadémia Szerves és Gyógyszeranalitikai Munkabizottsága tudományos szemináriumot szervezett két, a gyógyszerészeti tudományok szerves részét képező témában április 23-án.

A rendezvény egyik előadója Cynthia K. Larive professzor, a Semmelweis Egyetem díszdoktora, az Amerikai Kémiai Társaság Analitikai Divíziójának vezetője volt. Előadásának témája a mágneses magrezonancia spektroszkópia alkalmazása a heparin szerkezetének részletes felderítésében és dinamikus vizsgálatában.

Vendégelőadó volt továbbá Madhusudan Natvarlal Saref professzor, a Bombayi Gyógyszerészeti Egyetem dékánja, aki ismertette a gyógynövényekből való hatóanyag kinyerés lehetőségeit, nehézségeit és perspektíváit.

Nagy Ádám

Csaknem 150 előadás hangzik el az idei Korányi Frigyes Tudományos Fórumon, amelyet tizenhetedik alkalommal rendezett meg a Semmelweis Egyetem Korányi Frigyes Szakkollégiuma és az Alapítvány az Orvosi Szakkollégistákért. A tudományos konferenciát – mint minden évben – idén is a szakkollégium diákjai szervezték, Dr. Godó Ferenc igazgató segítségével.

A fórumot Dr. Tulassay Tivadar, az egyetem rektora nyitotta meg. Mint emlékeztetett, a tizenhét év már a felnőttkort jelzi, akkora már kialakulóban lévő világképpel kell rendelkezni, s masszívan kell vallani az értékeket. Márpedig ma a világot nem az erkölcs, hanem a profit igazgatja, ami elég nagy baj, de valószínűleg így volt ez régen is – jegyezte meg a rektor, Immanuel Kant három szféráját megemlítve. „A tudomány, a művészet és az erkölcs fejlődését tekintve azt láthatjuk, hogy a tudomány fejlődik, a megismerés egyre bővül, a művészetek változnak és egyre kiterjedtebbek, de az erkölcs Káin óta nem nagyon változott” – fogalmazott a rektor.

Dr. Tulassay Tivadar méltatta, hogy a szakkollégisták tizenhetedik éve megszervezik a saját tudományos konferenciájukat, egy olyan egyetem belül, amelynek van tudományos diákköri konferenciája és tehetséggondozása is. „Az, hogy e mellett, erre ráépülve, ezzel szinergiában létrehozzák azt, ami itt a 17. alkalommal megnyilvánul, azt jelenti, hogy önök – a kollégium, a vezetőik – mélyen kapaszkodnak a gyökerekbe, és hallják azt, ami az angolszász értelemben vett akadémiának, egyetemnek a legfőbb vezérelve és iránytűje. Ez nem más, mint az erkölcs. Az erkölcs és nem a profit”. A rektor azt kívánta a résztvevőknek, hogy legyenek jó orvosok, jó kutatók, erkölcsös, becsületes felnőttek, mert akkor ez a fajta szemlélet fog terjedni az egyetemen, Magyarországon, sőt akár Európában is.

Az ünnepélyes megnyitón Dr. Szabó Zoltán tartott előadást; húsz évvel ezelőtt ő végezte el az első hazai szívátültetést a Semmelweis Egyetem akkori Szív- és Érsebészeti Klinikáján (ma Városmajori Klinikai Tömb). Szabó professzor előadásában az 1950-es évek elejétől vette végig a hazai szívsebészet nemegyszer igen kalandos történetét a zárt beavatkozásoktól az első, még az Irodagép-javító vállalat által készített szívmotorral végezett nyitott szívműtéteken át a transzplantációig. Szó esett a jövő lehetséges útjairól, a műszívről, az állati szív felhasználásának lehetőségeiről és az őssejt terápiáról is.

A Korányi Frigyes Tudományos Fórum a legnagyobb hazai hallgatók által szervezett diákkonferencia. Célja, hogy előadási lehetőséget biztosítson a tudományos diákköri (TDK) munkában résztvevő orvostan-, fogorvostan- és gyógyszerészhallgatóknak, valamint PhD-soknak, határon innen és túl. A fórum emellett segíti a fiatal kutatók közötti tudományos kapcsolatfelvételt is. A múlt évhez hasonlóan idén is meghirdették a fórumot az angol és a nyelvű hallgatók részére is. DP

A díjazottak listája itt olvasható.