A Semmelweis Szalonban megszokotthoz képest egészen másfajta kiállítás megnyitóján vehettek részt a meghívottak májusban. A falakról hiányoztak a képek, Matzon Ákos festőművész ugyanis egyszerre csak egy alkotást mutatott be állványra helyezve és nem a saját képeit, hanem kortárs gyűjteményének néhány darabját.
A rendezvény házigazdája Dr. Gál János rektorhelyettes volt, aki felvezetőjében bemutatta a beszélgetés további résztvevőit: Finta József Kossuth-díjas építészt, és Rockenbauer Zoltán művészettörténészt.

Matzon Ákos Munkácsy Mihály-díjas magyar festőművész azért így mutatta be az egyes alkotásokat, hogy mindenki számára az újdonság erejével hassanak, amikor az állványra kerülnek. A képek kapcsán arról is beszélt, hogy a műgyűjtés egy speciális, intim világ, de semmiképpen nem szinonimája a gazdagságnak. Erre példaként a saját gyűjteményét hozta fel. Arra biztatott mindenkit, hogy nyugodtan próbálkozzon a műgyűjtéssel a saját elképzelései alapján. Ehhez próbáltam valamiféle támpontot adni – összegezte a rendezvényen elhangzottakat a festőművész.
A Semmelweis Szalonban Rozmár Lajos Liszt-díjas klarinétművész zenélt.

T-Sz.Sz.

A Semmelweis Szalonban mutatták be Kőnig Frigyes „A művészeti anatómia alapjai” című könyvét. Dr. Szél Ágoston rektor a rendezvényt megnyitó beszédében emlékeztetett arra, hogy a Szalon mottója szerint ez az a hely „ahol a művészet és a tudomány találkozik”. Ez is mutatja, hogy a Szalon a legmegfelelőbb helyszín a könyv bemutatására, hiszen már a címben is szerepel ez a kettősség.

Dr. Szél Ágoston kitért arra is, hogy a Dr. Kőnig Frigyes rektor vezette Magyar Képzőművészeti Egyetemmel hosszú évek óta szoros kapcsolatot ápol a Semmelweis Egyetem, a két intézmény számos szálon kapcsolódik egymáshoz, a képzőművészeti hallgatók például ide járnak anatómiai boncolásra, hogy elsajátítsák azt a tudást, amelyre aztán a művészeti tevékenységük során szükség lehet. Dr. Szél Ágoston megjegyezte, bízik benne, hogy ez a könyvbemutató tovább erősíti e két nagy múltú intézmény közötti kapcsolatot.

Dr. Kőnig Frigyes a könyvbemutatón elmondta, a célja az volt, hogy olyan könyvet készítsen, amely az alapvető ismereteket mind tartalmazza és a praktikus használatot is lehetővé teszi, így a szélesebb közönség számára is megfelelő. Anatómia rendkívül összetett, bonyolult rendszer, de mégis vonzó, hiszen csodálatos dologról van. Ha valaki megérti az alapjait, a világ számos más jelenségére is választ fog tudni adni – mondta. Visszaemlékezett arra, hogy Dr. Szentágothai János professzor azt mondta neki egyszer, mikor rajzolás közben meglátta: a medikusokat is rá kellene venni, tanuljanak meg rajzolni, mivel az rásegítés arra, hogy három dimenzióban tudjanak tájékozódni.

A bemutatón köszöntőt mondott Dr. Wenger Tibor anatómus professzor, aki a kötetet orvosi szempontból lektorálta. Mint kiemelte, nagyon pontosak, jól láthatóak az anatómiai ábrák, a különböző testrészek ábrázolása egész speciális. „Az anatómia az anyag és a lét örök szépségének és harmóniájának egyik legmagasabb rendű megnyilvánulása” – idézte a professzor Szentágothait, hozzátéve, hogy mindez ebben a kötetben is megnyilvánul.

A kötet egy nem felsőfokú oktatás számára készülő könyvsorozat részeként, a Cser Kiadó felkérésére készült el. DP

Különleges hangulatú képek kerültek fel a Semmelweis Szalon falaira: Tenk László Munkácsy-díjas festőművész Köd és Fény című kiállítása. A megnyitón Szakolczay Lajos irodalom- és művészetkritikus kérdései által az érdeklődők közelebb kerülhettek a festőművész életútjához, munkásságához, világnézetéhez, közönség-kapcsolatához, de szó esett még Istenhez való viszonyáról, szerelemről és halálról is.

A kiállítást Dr. Molnár Mária Judit rektorhelyettes nyitotta meg. Bevezetőként Tenk László ars poeticáját mutatta be egy idézeten keresztül a művésztől. „Mesterem a 20. század és a 20. század nagy mesterei szinte mind. Ma már lehetetlen egyetlen irányzathoz elkötelezett művészetet létrehozni, hiszen az irányzatok végig próbálták a lehetetlent és a lehetségest egyaránt. Minden volt és van, egyedül az nincs még, amit az egyes művész fog kitalálni, annak alapján, amit csak ő élt meg, az én élményeim csak számomra vannak.”

Véleménye szerint a hagyomány és a modernség, az egyes és az általános emberi problémák megfogalmazása teszi egyedivé Tenk László művészetét, melyben keverednek az expresszionizmus és a 20. századi avantgárd irányzatok, így a képei a laikusok számára is érthetőek, de a közönség minden tagja más formában ismer magára azokon keresztül. Színes dekoratív képek láthatóak, melyek meseszerű hangulatot tükröznek – fogalmazott a rektorhelyettes.

Tenk László Nagybányán született, de elmondása szerint tulajdonképpen ez egy „jelképes születési hely” számára, mert Tatabányán élte meg azokat az élményeket, melyek nagyban befolyásolták személyiség fejlődését. Oda járt általános iskolába, illetve gimnáziumba, majd Miskolcon érettségizett és Budapesten szerzett képzőművész diplomát. Ezt követően élt Zalaegerszegen, Kecskeméten, Debrecenben és sok más városban, de 1975 óta Csillaghegy az otthona.

Beszélt arról, hogyan köteleződött el a festészet mellett, ebben kik segítették, illetve milyenek voltak a főiskolai évei. Istenhez való viszonyáról elmondta, a „természet mindenségében, az alkonyok, a hajnalok, a hullámok, a virágzás, mindenben valahol sejti őt.” A haláltól konkrétan nem fél, csak kíváncsi, hogy „lesz-e méltósága a neki szánt halálhoz”, vagyis mennyire fogja elegánsan és előkelően kezelni a sorsot, ami számára adatott.

Érdekesség, hogy évek óta nem fest alakokat. Mint mondta, „ez lehetőségeket nyit ki vagy zár el, de egyszerűen csak nem kívánkoztak oda mostanában a képre”. A szalonban látható képei közül a legkorábbi 2003-ban készült, de a legtöbb a közelmúltban, melyeket fény, világosság, ködön át sejlő tisztaság jellemez.

Kapcsolatát a közönséghez meghatározza a T-Art alapítvány, melyet feleségével 23 éve alapított, és a magyar kortárs művészetet karolja át, beleértve a határon túli modern magyar festők műveit is.

A megnyitón Pozsár Eszter előadóművész játszott szaxofonon, valamint altfuvolán.

Csutak Orsolya
Fotó: Szigetváry Zsolt

Életútjáról, annak fontosabb állomásairól, művészetről és munkáról beszélgetett Táncos Lászlóval, a Semmelweis Kiadó igazgatójával Dr. Szél Ágoston, az egyetem rektora a Semmelweis Szalonban, a grafikusművész kiállításának megnyitóján. „Laci bácsi” egyebek mellett arról is beszélt, hogyan küzd az érdektelenség ellen, és miért a Semmelweis Kiadó a legjobb dolog, ami történhetett vele az életben.

Pályája kezdetét felidézve Táncos László elmondta, hogy miután ötödéves orvosegyetemistaként megnyerte az Alkotó Ifjúság pályázatot, a díjat átadó Dr. Tömböl Teréz oktatási rektorhelyettes meghívta, hogy dolgozzon az Anatómiai Intézetben. Az anatómia egy csoda, a lelkem mélyén most is anatómus vagyok – fogalmazott.

A több szempontból sem szokványos beszélgetés ezen a pontján derült ki az is, hogy a rektor és Laci bácsi régi barátok, 35 éve találkoztak először, amikor az Anatómiai Intézetben kollégák lettek.  Egy ideig együtt dolgoztak, de Táncos László a Dr. Forgács Iván vezette Orvostovábbképző Intézetben folytatta, majd az ott szerzett tapasztalatokkal az alkalmazott grafika felé fordult és 1989-től gyógyszermarketinggel foglalkozott. Szavai szerint ezen a területen egyszerre hasznosította az orvosegyetemi végzettségét, az anatómia rajztudását, illetve a társadalom-orvostani ismereteit.

Már több könyvet elkészített, mikor 2003-ban Dr. Kopper László – aki korábban a gyakorlatvezetője volt – általános rektorhelyettesként a Semmelweis Kiadó megújítására vonatkozóan kért tőle egy koncepciót. Felidézte: megírta a tanulmányt, majd Dr. Kopper László és Dr. Tulassay Tivadar akkori rektor azt kérték, hogy valósítsa is meg az elképzelését, és a Semmelweis Kiadó fogalmazza újra önmagát a leírtak alapján. Csatlakozott az ügyhöz Huszti Katalin akkori gazdasági főigazgató, hármuknak köszönhetően kormányengedéllyel jött létre az kft. 2006-ban.

Táncos László kitért arra: a kiadó – amely tíz fővel működik – túl van az ötszázadik könyvén. Az élet igazolta, hogy kihasználtuk azt a lehetőséget, amit kaptunk – hangsúlyozta. Külön kiemelte Vincze Judit főszerkesztő munkáját. Szavai szerint kettejük 2004 óta tartó szövetsége a kiadó garanciája, amelyet nagyon büszkén vállal. A legjobb, ami történhetett velem az életben, az a Semmelweis Kiadó – jelentette ki.

Beszélt arról is, hogy átalakulóban van az egész könyvszakma és a könyvforgalmazás, ráadásul erős problémát jelent a szerzői jogvédelem tiprása. Hozzátette: keresik a megoldásokat és reméli, van még annyi muníciójuk, ötletük, hogy „át tudják húzni magunkat az egyik évről a másikba”.

Dr. Szél Ágoston a beszélgetés során azt mondta, polihisztornak, színes és széles művészeti palettát felvonultató művésznek tartja Laci bácsit. Példaként említette, hogy egy ideje riportokat is készít a Titoknyitogató sorozatban, és mind a módszerét, mind a látásmódját remeknek tartja.

Táncos László erre reagálva úgy vélekedett: minden ember szereti, hogy odafigyelnek rá, és minden ember megérzi, hogy mi a kérdező szándéka. „Abszolút tisztán, érdeklődve, őszinte kíváncsi szándékkal tettem fel a kérdéseket. Ha a szándék pozitív, akkor mindent meg lehet kérdezni” – utalt arra, hogy a kívülállók néha tapintatlannak tarthatják egyes kérdéseit.

Úgy látja, a Semmelweis Kiadó, a társadalom, és a környezete legnagyobb problematikája manapság az érdektelenség. Ezzel a legnehezebb mit kezdeni, mert nincsenek rajta a kapaszkodók, amiket meg lehetne fogni és odébb lehetne tenni – fogalmazott, hozzátéve: az egyetlen tapintatlansága, amit tudatosan vállal, hogy próbálja figyelmen kívül hagyni az érdektelenséget. Úgy csináljuk a kiadót, a könyveket, mintha nem létezne az érdektelenség – közölte.

Az Erőmű című kiállítás témája az inotai hőerőmű, amely 1951 és 2001 között működött, és Veszprém megyében a 8-as út mentén található. Mint mondta, az erőmű – amely mellett számításai szerint nagyjából ezerszer ment el – körülbelül annyi ideig élt, mint ahány éves ő volt, amikor elkezdett a témával foglalkozni. Szavai szerint a Semmelweis Egyetem és minden egyes ember önmaga is egy erőmű, vagyis biztosan van hasonlóság az erőmű, az intézmény és az individuális ember között. Beszélt arról, hogy az erőmű mellett áll egy készenléti lakótelep, és akik ott éltek, azoknak állandóan készenlétben kell lenniük, hasonlóan, mint ahogyan ma egy ügyeletes orvosnak. Minden alkotó ember életében az egy fogós kérdés, hogy mi történik akkor, ha véget ér a funkció, ha bezárják az erőművet. Ezek a kérdések minden egyes ember életében tetten érhetők. Az erőmű ugyan már nem működik, de a története, a környezetének a szociológiája és a lehetőségei nem pusztultak el és nem álltak le – hangoztatta.

A rektor álláspontja szerint a művész fontos feladata, hogy rajta keresztül láthassák meg az emberek azt, amit ők maguk nem vennének észre. Mindent lehet úgy nézni, hogy megtaláljuk a mögöttes tartalmat, az inotai erőműről készült képek is ezt mutatják meg – emelte ki.

Táncos László a beszélgetés végén – hagyományteremtő céllal – kisorsolta egy ceruzarajzát a résztvevők között, amelyet Dr. Klebovich Imre nyert meg. A kiállítás megnyitón Vukán György Kossuth-díjas zongoraművész játszott.

Táncos László tárlatvezetést tart az egyetem dolgozóinak és hallgatóinak április 8-án.

T-Sz.Sz.

A Semmelweis Szalonban rendezték meg a Tavaszi Fesztivál „Virtuózok viadala” elnevezésű programját. A rendezvényen 25 egyetemi hallgató lépett fel. A résztvevők 17 komolyzenei és könnyűzenei produkciót élvezhettek. Dr. Gál János, klinikai rektorhelyettes  megnyitó beszédében kiemelte, hogy fontosnak tartja a zene által közvetített lelki táplálkozást, amelynek kiváló színtere a hallgatók által szervezett zenei est.

A zsűrizés feladatát Szenthelyi Miklós, Liszt-díjas hegedűművész és Kósáné Kertay Daisy Sonja, a Magyarországi Orvosmuzsikusok Közhasznú Egyesületének elnöke végezte. Az egyetem oktatói közül Dr. Székely Andrea, az Anatómiai Szövet- és Fejlődéstani Intézet egyetemi docense és Dr. Banai János, a Harmónia Orvosi és Művészeti Alapítvány elnöke értékelte az előadásokat.

A Semmelweis Szalon megtelt zenekedvelő vendégekkel, akik a különféle hangszeres muzsikán kívül énekes produkciókat is élvezhettek. A fellépők között volt olyan hallgató, aki doromb hangszerén improvizált, amelyet a közönség hatalmas sikerrel fogadott.

A versenyen első díjas lett Tóth Ambrus, II. évfolyamos orvostanhallgató, aki Mozart c-moll Fantázia című zongorajátékával kápráztatta el a zsűrit és a közönséget. Második helyezést kapott Balogh Alexandra, ugyancsak II. évfolyamos orvostanhallgató, aki Gyöngy Anna V. évfolyamos orvostanhallgató zongorakíséretével Donizetti Sonatáját fuvolázta. Harmadik helyezett lett Kis Kata, III. évfolyamos orvostanhallgató, aki Caro Emerald: Back it up című slágerét énekelte Benyhe Róbert gitárkíséretével. Kis Kata az idei Kazinczy- és Szép Magyar Beszéd Versenyen is sikerrel szerepelt. Különdíjat kapott Kelemen Ágnes, aki a magyar virtuóz zeneszerző, Liszt Ferenc b-moll Hóvihar etűdjét adta elő.

A zsűri tagjai elmondták, gyakorló muzsikusként lenyűgözőnek tartják, hogy az orvostársadalomból érkező fellépők ilyen magas szintű zenei tudás birtokában vannak. Dr. Székely Andrea megemlítette, örül annak, hogy az eddigi évekhez képest új műfajok is vegyültek a műsorba.

A résztvevők a rendezvény egyedi címkézésű borainak és bögréinek megvásárlásával a Semmelweis Egyetem II. Sz. Gyermekklinikájának Őrzők Alapítványát támogathatták. A szervezők a Semmelweis Tavaszi Fesztivál hátralévő rendezvényére, az Elméleti Orvostudományi Központban tartandó Táncversenyre is szeretettel várják az érdeklődőket. A rendezvény záróprogramjának a Nagyvárad téri Elméleti Tömb díszterme ad helyet március 12-én, amelyen a fesztivál legtehetségesebb hallgatói lépnek fel.

Kovács Bernadett

Fotó: Reszkető Róbert

Szily Géza Munkácsy-díjas festőművész munkáiból nyílt kiállítás a Semmelweis Szalonban. A megnyitón Dr. Hunyady László általános rektorhelyettes köszöntötte a résztvevőket. Mint emlékeztetett, Szily Géza igen sokoldalú művész, pályája elején gobelinekkel is foglalkozott, két ilyen munkáját ma is meg lehet tekintetni a szekszárdi polgármesteri hivatalban, valamint a Richter Gyógyszergyárban. Szily Géza a nyolcvanas évektől kezdve elsősorban akvarellel dolgozik, a Magyar Vízfestők Társaságának elnöke, munkái több közgyűjteményben is megtalálhatóak – mutatta be a művészt Dr. Hunyady László.

Szily Géza életművének egy-egy gyöngyszemét szemlélhetjük meg a Szalon falain – mondta Sipos Endre művészetfilozófus, aki a művész beszélgetőpartnere volt a kiállítás megnyitóján, s kérdései nyomán több kiállított kép történetéről is beszélt Szily Géza. Az egyik műalkotás kapcsán Sipos Endre úgy fogalmazott: Szily Géza képeit nézve a „káoszból megyünk a rendbe”; a festményeknek húsz méterről is erejük van, ha közelebb megyünk hallatlan finomságokat, áttűnéseket fedezhetünk fel.

A Szalonban rendezett kiállításon két nagy vászon is helyet kapott. Szily Géza, mint elmondta, több ponton kapcsolódik a Polgár Csaba által indított, méretes képek szabadvásznas festészete mozgalomhoz. Szily, akinek szülőhelye Tolna, e méretes képeket az ottani családi házban, illetve a szomszédos buszgarázsban festi.

Az egyik Szalonban is látható nagy képet éppen a tolnai ház, illetve kert dús vegetációja ihlette. A másik méretes vászon egy elmaradt találkozás nyomán született. Szily 1972-ben Párizsban majdnem találkozott Hantai Simonnal, aki a modern magyar festők közül a legtöbbet érte el. A találkozó nem jött létre, de az emlék mégis hosszú ideig élt a festőben, aki megfestette ezt az elmaradt találkozást. Sipos Endre szerint ez az a kép, ami kulcsot ad Szily Géza festői módszeréhez és képi világához. Szily Géza úgy fest, ahogy a világ teremtődik, a káoszból megyünk a kozmoszba. Hatalmas szép, álomszerű felületekből finoman bontakoznak ki a formák – fogalmazott Sipos Endre.

A festő beszélt arról is, sokszor véletlenszerűen születnek a sorozatai, így például a Keresem a profilodat sorozat is. „Minden képem ábrázoló jellegű, de nem mindig ábrázoló jelleggel kezdődik a kép. Felkenek teljesen esetlegesen egy-két festékfoltot, aztán elteszem ezt az elkezdett képet” – adott némi betekintést munkamódszerébe. Egy ilyen festékfoltba az azóta elhunyt Szikora Tamás belelátott egy női figurát, amit aztán Szily Géza is elkezdett látni – mindebből egy legalább tíz darabból álló sorozat született.

Hasonlóképp a véletlen szülte a tyúkos képeket. Mint azt a festő elmondta, a Kecskemét melletti művésztelepen volt, ám a forróság és a futóhomok nem kedvezett annak, hogy elinduljon témát keresni. Így a helyben lévő tyúkudvar lakóiról készített vázlatokat, amelyekre egy év elteltével lelt rá ismét, s elkezdett foglalkozni a tyúkokkal egy teljesen más aspektusból.

A Szalont Erndt Vivien (Molnár Antal Zeneiskola, tanára Bojtor Katalin) énekelőadása színesítette.

Szily Géza festményei március 14-éig lesznek a Szalonban. DP
Fotók: AtteKovacs.com

2013. február 6-án 17 órától Szotyory László Munkácsy-díjas festőművész kiállítása tekinthető meg a művész vezetésével a Semmelweis Szalonban (1085 Budapest, Üllői út 26. I. emelet 108.). A különleges programon való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, jelentkezésüket a rendezveny@semmelweis-univ.hu e-mail címre várja a Marketing és Kommunikációs Igazgatóság.

– Láthatunk mediterrán tájakat, kutyákat, feltűnnek az egzotikus és az amerikai témák is, valamint a dzsungelek. A képeket nézve egy erőteljes melankólia, elvágyódás jelenik meg – így fogalmazott Kovács Krisztina, a Várfok Galéria művészettörténésze Szotyory László képei kapcsán. A Munkácsy-díjas festőművész ugyanakkor kiemelte, ez nem az a fajta elvágyódás, ami azt feltételezi, hogy nem érzi jól magát. Mint mondta, azokat a témákat, helyeket festi meg, ahova – akárcsak egy ablakon – szeretne átnézni, vagy olyan embereket, jeleneteket, akiket, illetve amelyeket látott valahol, és valamiért rejtélyesnek tartotta.

Hogy mit fest egy-egy időszakban, az csak attól függ, éppen mi után fogja el a sóvár vágyakozás. „Valóban sok különböző téma kerül elő időről időre, ezek váltogatják egymást, de nem záródnak le, mint festői korszakok, hiszen én nem változom. Arra hallgatok, amit a legizgalmasabb érzés megfesteni. Addig húzom újra és újra az ecsetvonást, amíg azt nem érzem, hogy ez most már egy nagyon finom érzés volt. Rájöttem, hasznosabb a kép szempontjából, ha nem úgy tekintek rá, mint egy realista feladat megoldására, hanem úgy festem meg, ahogy az a legnagyobb örömet okozza” – mondta a művész a Semmelweis Szalon legutóbbi rendezvényén.

Szotyory László saját bevallása szerint olyan módon festi ezeket a képeket, ahogy a gyerekek rajzolnak. Megfigyelte, a gyerekek e tevékenységet arra használják, hogy erőteljesebben átélhessék azt, amibe szeretnék beleképzelni magukat. Mindez azzal is jár, hogy sok mindent elárul magáról a festő képei által. „Én jobban szeretem azt a tájat, amiben van egy kis borzongás, van egy kis félelmetes. Ha egy kicsit kocog az ember foga festés közben, az a legfinomabb érzés” – fogalmazott Szotyory László, aki hangsúlyozta: semmilyen előre kitalált teória, koncepció, kritikai attitűd nincs a festésében, csak azokat a témákat festi meg, amelyeket „lenyűgözően gyönyörűségesnek” tart. Ezekben szinte mind van valami monumentalitás is, amiben pedig monumentalitás van, abban mindig van valami tiszteletet parancsoló, s kicsit talán félelmetes is. Ezek engem vonzanak – jegyezte meg a művész.

Szotyory László huszonegy éve a Várfok Galéria tagja. A kiállítást megnyitó Szalon-rendezvényen Kovács Krisztina művészettörténész Szalóky Károllyal, az egyik első magángaléria alapító tulajdonosával is beszélgetett. Ő egyebek mellett arról is beszélt, fontosnak tartja, hogy az emberek mindennapjait áthassa a kortárs művészet, s ezért sokat tesz a Várfok Galéria.

Az este vendége volt Kárászy Szilvia zongoraművésznő, aki szülei lakásából alakította ki a Kárászy Szalont, amely időszaki kiállításoknak, koncerteknek éppúgy helyt ad, mint könyvbemutatóknak és egyéb társasági összejöveteleknek. DP
Fotók: AtteKovacs.com

Ünnepi és művészeti hangulat szempontjából egyaránt kiemelkedő élménynek nevezte László Dániel festőművész kiállításának megnyitóját Dr. Szél Ágoston decemberben. Úgy vélte, hogy a képek és a közelgő ünnep között gondolati kapcsolat fedezhető fel. Advent idején a templombelsők szakralitása, illetve a templomokból, bazilikákból készített városi látképek segítenek az ünnepi hangulat átérzésében.

A szokásos művész portrét felvázoló beszélgetést Leszkovszki Albin zongoraművész játéka vezette fel, aki maga adta elő három, Áprily Lajos verseire komponált szerzeményét. A dalokat Leszkovszki-Tóth Éva énekelte.

Dr. Rockenbauer Zoltán beszélgetett a művésszel, aki elmondta, mintegy öt éve ismerte meg László Dánielt és a képeit egy, a Nemzeti Galériában megvalósult kiállítás kapcsán, amely a SENSARIA Képzőművészeti Egyesület tagjainak képeiből, valamint a Galéria gyűjteményéből nyílt. László Dániel, aki egyben az egyesület vezetője is, hozzátette, hogy egykori egyetemi csoporttársak folytatólagos együttműködése hívta életre az egyesületet. Céljuk a realista, figurális, klasszikus festészeti hagyomány értékeinek megőrzése, folytatása. Mint megtudtuk, a „Sensaria” Tiziano műhelyének volt a neve, megközelítőleg annyit jelent, hogy érzékelni a levegőt, azonban az egyesület tagjai számára azt a viszonyt jelképezi, amely az alkotást a céhes értelemben vett remekműként fogalmazza meg, és alázattal viszonyul a képhez.

Dr. Rockenbauer Zoltán az időt, mint visszatérő motívumot említette meg a Sensaria Egyesület képei és kiállításai kapcsán. A festőművész válaszában elmondta, hogy a festmények rögzítik az időt. A stílus, a téma, az ábrázolás módja meghatározza a kort, amelyben a kép készül. Az egyesület ars poeticáját idézve tette fel a kérdést Dr. Rockenbauer Zoltán, hogy vajon a Sensaria nem egyfajta figurális ellenművészetként határozza-e meg magát a 20. századi művészettel szemben. Az egyesület elnöke válaszában elismerte, hogy a figuralitás híve- és követőjeként, óhatatlanul ellenpontként kell meghatározni önmagukat, ugyanakkor a hiperrealista (fotórealista) művészetétől a személyesség, az érzelmek által próbálják magukat megkülönböztetni.

László Dániel magát realista festőnek nevezi, műveivel megpróbálja leképezni a világot. Képei hagyományos eljárással, ecsettel festett olajképek, bár színviláguk, kompozíciós elrendezésük a fotó realitását idézik, azzal ellentétben azonban nem egy kimerevített időpillanatot ábrázol. A fotórealista képekkel szemben célja nem az elidegenedést ábrázolni, hanem a világban meghatározni önmagát. A festőművész a képek kapcsán elmesélte, hogy 2009 őszén negyven nap alatt végigment az El Caminon (Szent Jakab-út), ami után a zarándokutat negyven festményen örökítette meg, fotók és egy akvarelltömb segítségével. A következő évben a Mária úton elzarándokolt Budapestről Csíksomlyóra, majd 2011-ben Budapestről az ausztriai Mariazellbe ment el gyalog, egyedül. A két Mária zarándoklatúton fényképezőgéppel, diával dolgozott, és összesen hatvan képet festett meg utólag a fotók és az emlékek alapján.

A Semmelweis Szalonban kiállított képek egy része a Mária zarándokutakról készült, más részük azonos technikával, látásmóddal festett látképek, enteriőrök. Ennek a részét képezi a lepusztult épület külső, belsők bemutatása is. A művész életében a gyermekei születése után a családi tematika is nagy hangsúlyt kapott.

A megnyitót a Leszkovszki házaspár előadása zárta: három, Shakespeare dráma részletre íródott dal hangzott el.

SZ
Fotó: attekovacs.com

Kőnig Frigyes, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektorának képeiből nyílt kiállítás a Semmelweis Szalonban. A megnyitón Táncos László, a Semmelweis Kiadó igazgatója beszélgetett a Munkácsy-díjas képzőművésszel.

Dr. Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora különleges élménynek nevezte a Semmelweis Szalon rendezvényét, mivel a díszvendég nem csak rektortársa, hanem régi barátja is. Ráadásul olyan intézmény vezetője, amelynek szintén van anatómiai intézete. Más aspektusból tekintünk erre a területre: én orvosi, ő művészeti oldalról nézi, a kettő között azonban egyértelmű kapcsolat van – hangsúlyozta. Véleménye szerint Kőnig Frigyes sokoldalúsága szívbemarkoló: olyan elképesztően izgalmas alkotásokat is készít, amelyek a művészet és a tudomány keresztútján vannak. Ezek közé tartoznak a koponyák alapján készült arcrekonstrukciók. Mint mondta, anatómusként megdöbbenti, a koponyából hogyan lehet visszakövetkeztetni arra, hogy hajdani viselője miként nézhetett ki.

A rektor kitért arra: a kiállítás megnyitóján a kérdező, Táncos László személye is izgalmas, aki hasonlóan Kőnig Frigyeshez, ugyancsak jó barátja, és akit polihisztornak tart. Szavaiból kiderült, hogy ők hárman is többször is találkoztak már, például azért, hogy megtekintsék Kőnig Frigyes munkáit.

A beszélgetés rendhagyó módon kezdődött, mivel Táncos László egy, a rendezvényen levetített filmben mondta el, hogy nyomasztóan tehetségesnek tartja Kőnig Frigyest. Azt mondta, azért ilyen formában közli ezt, mert ha közvetlenül neki mondaná, akkor Kőnig Frigyes hajlamos lenne elbagatellizálni.

A megnyitón szó esett arról, hogy Kőnig Frigyes párhuzamosan sok mindennel foglalkozik. Beszélt a különböző művészi korszakairól, egyebek mellett arról, hogy több ezer várrajzot készített, nagy mennyiségben fürdőzőket festett, később  a letűnő kor maradványait, a bunkereket, majd pedig fejlődési rendellenességeket. Utóbbival kapcsolatban – melyből Harmonia perturbata címmel könyv is született – elmondta: az első sokk elmúltával megpróbálta ennek a torz fejlődésnek a törvényszerűségeit a maga módján megfejteni. Találkoztam a Semmelweis Egyetemen Szentágothai professzorral, aki behívott a szobájába, beszélgettünk és komolyan vette az érdeklődésemet, ami ambíciót adott – idézte fel a képzőművész.

A kétféle anatómia oktatással kapcsolatban elmondta, a tárgya mindkettőnek azonos, az emberi test, de az oktatás természetes más irányú. Mi a képzőművészet szempontjából lényeges elemeit használjuk ennek a területnek, valamint megtanítjuk a fiataloknak, hogy a képi gondolkodásnak ezt az aspektusát a magukévá tegyék – fogalmazott. Ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy a két egyetem kapcsolata már régóta megvan, az orvosok és a művészek szimpátiája évek óta kölcsönös.

A beszélgetésben kitértek az Arcrekonstrukció című könyvre is, amely szép példája annak, hogy a hallgatókat is bevonják a tudományos kutatásba. Kőnig Frigyes felidézte: az egész úgy kezdődött, hogy egy régész ismerőse megkérte arra, segítsen neki összeragasztani csontdarabokból koponyákat, és amikor száradtak a padláson, arra gondolt, vajon milyenek is lehettek ezek az emberek.

Szent László koponyájának rekonstrukciója ugyancsak a hallgatókkal közösen zajlott. Mint mondta, ilyen esetben a távolságtartás rendkívül fontos, hiszen létezik Szent Lászlóról egy kép a király hermája alapján. A rekonstrukció nem ez alapján történt, hanem inkább úgy, mint egy bűnügyi nyomozás, felépítettük az alapoktól a lehetséges koponyákat. Összehasonlítva meg lehet nézni, hogy hol mutatkoznak hasonló vonások és ezek összessége adja majd ki azt, ami arra az emberre utalhat, akiből Szent László lett – ismertette a folyamatot.

Kőnig Frigyes elmesélte, hogy mostanság az oszlopok foglalkoztatják. Szavai szerint az oszlop maga a rend, a törvény, a stabilitás, és az ember nagyon szeretne ezek mentén élni. Amikor egy követ felállítunk, az a gravitáció ellen van, az építkezés ezzel a jelképes gesztussal indul. Nemcsak arról szól, hogy legyőztük a gravitációt, hanem ez szimbolikusan egy kapocs a föld és az ég között – vélekedett.

Elkezdett foglalkozni a zadari Szent Donát templommal, majd ennek kapcsán összehozta a sors horvát művészekkel, ennek eredményeként pedig Hvar szigetén görög arányrendszerű oszlop ihletéséből egy növekvő, organikus szobormű készült.

Táncos László a beszélgetést azzal zárta, hogy szerinte sikerült elmagyarázni, miért nyomasztó az a tehetség, amellyel Kőnig Frigyes rendelkezik, és miért van az, hogy benne a tudomány és a művészet találkozik.

A rendezvényen Váradi László, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rendkívüli tehetségek osztályának növendéke zongorázott.

T-Sz.Sz.
Fotók: attekovacs.com

Dr. Szél Ágoston köszöntötte a vendégeket

Végh András Munkácsy-díjas festőművész tárlatával a Semmelweis Szalon is bekapcsolódott a Magyar Festészet Napja alkalmából szervezett kiállítássorozatba. Október 18-án zenével nyílt meg a művész 2009 és 2012 között készült festményeiből a tárlat. A megnyitón Dr. Szél Ágoston, az egyetem rektora, a rendezvény házigazdája az előző héten zajlott látás világnapja és a Magyar Festészet Napja között húzott szoros párhuzamot. Rámutatott, hogy a látás az, ami a formákat, a színeket, a bennünket körülvevő világot, a valóság művészi részeit megismerhetővé teszi számunkra. Felidézte, hogy a festészet napja Szent Lukács evangélistához kötődik, aki azonban nemcsak, mint festő, a festők védőszentje, hanem mint orvos is jelentős személyiség volt, így a prevenció, az egészség és a művészet köre összeér a festészet napján.

A kiállítást Konok Tamás Kossuth díjas festőművész egy személyes hangú beszélgetéssel nyitotta meg, aki a tárlat képeinek alkotóját kérdezte motivációiról pályájának kezdetén. Végh András elmesélte, hogy a szülői háttér meghatározó volt számára, festőművész, rajztanár édesapja hagyta szabadon kibontakozni érdeklődését. Művészi fejlődése során megtapasztalta a gyötrelmet az önkifejezésért, és az alkotás utáni szabadságérzés biztosította arról, hogy valóban ez az, amivel foglalkoznia kell.

A képen balról jobbra: Konok Tamás, Végh András, Binder Károly

Végh András 1961-ben kezdte meg tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Bernáth Aurél és Kmetty János tanítványaként festészetét a valósághű és az elvont együttes ábrázolása jellemzi. Bernáth Aurélhoz szinte apa-fiú viszony kötötte. Saját Ars Poétikájaként azt mondta el, hogy szeret kételkedni, szereti szétszedni, elemezni, megtapasztalni a dolgokat, és egy meglepő, új formába öntve újraalkotni azokat. Kedveli a bizarrt, a váratlant, az iróniát és a groteszket. Lételeme a többértelműség. Célja, hogy új, meglepő érzéseket keltsen az emberekben. Igyekszik szellemi és érzelmi viszonylatban az emberi humánumot, a szépséget, az erőt megjeleníteni. Festészetében a valóságnak azon részét fogja meg, amely a saját életét, a saját igazságát mutatja be. Dominánsan expresszív lírai alkatnak tartja magát, aki a figuratív és a non figuratív határmezsgyéjén kalandozik. Az emberi figurától nem tud elszakadni, épp ezért nem vallja magát teljes mértékben absztrakt festőnek.

Konok Tamás és Végh András beszélgetését Binder Károly Erkel díjas zeneszerző, dzsesszzongorista előadása követte, aki a beszélgetés alatt kialakult érzéseit fogalmazta meg zenei improvizálása során. A közönség soraiban ült Dráfi Kálmán, a Zeneakadémia tanszékvezetője, aki egy négykezes erejéig csatlakozott a művészhez.

A kiállítás megtekinthető hétköznapokon 2012. november 9-ig, az alábbi telefonszámon megbeszélés szerint: Valyon Beatrix 06/20-663-2921

SZ
Fotók: attekovacs.com